Ki járt már úgy, hogy 1-2 nap tárolás
után a kezében mállott finom sötétzöld penészporrá a méregdrága
biocitrom, ami a halom alján csücsült?
Nos, én gyakran szembesülök ezzel. Nem
tudom, minek köszönhető, a masszív tartósítás és felületkezelés
hiányának, vagy simán csak több nap késéssel, közel a felhasználhatóság
végső határához érkezik ide az áru (amin nem lennék meglepve).
Mindenesetre a biocitrom itt nemcsak drága, hanem ritkaságszámba is
megy, csak elvétve kapni (ezt sem nagyon értem, mert a biokivi az
halomban áll, pedig még élő embert nem láttam, hogy vett volna belőle.
Amikor félig megszottyad és leértékelik, még akkor sem.)
Persze az is igaz, hogy ha kapok, akkor annyira megörülök neki, hogy többet veszek, mint amit egy-két nap alatt felhasználnék.
A mai sötétzöld ködfelhő után azonban úgy
döntöttem, hogy végre követem drága jó nagyanyámat, és lereszelve
elteszem a citrom héját. Ő persze nem a biocitrom miatt csinálta, sőt,
hát akármilyen citromot is csak ritkán kapott annak idején, így ha
hozzájutott, rögtön felvásárolt egy nagyobb adagot, lereszelte a héját,
elkeverte cukorral, és egy kis befőttesüvegben a hűtőben tárolta.
Végtelen sokáig elállt, és így mindig volt citromtorta vagy citromhéjjal
ízesített túrós süti.
Ki járt már úgy, hogy 1-2 nap tárolás
után a kezében mállott finom sötétzöld penészporrá a méregdrága
biocitrom, ami a halom alján csücsült?
Nos, én gyakran szembesülök ezzel. Nem
tudom, minek köszönhető, a masszív tartósítás és felületkezelés
hiányának, vagy simán csak több nap késéssel, közel a felhasználhatóság
végső határához érkezik ide az áru (amin nem lennék meglepve).
Mindenesetre a biocitrom itt nemcsak drága, hanem ritkaságszámba is
megy, csak elvétve kapni (ezt sem nagyon értem, mert a biokivi az
halomban áll, pedig még élő embert nem láttam, hogy vett volna belőle.
Amikor félig megszottyad és leértékelik, még akkor sem.)
Persze az is igaz, hogy ha kapok, akkor annyira megörülök neki, hogy többet veszek, mint amit egy-két nap alatt felhasználnék.
A mai sötétzöld ködfelhő után azonban úgy
döntöttem, hogy végre követem drága jó nagyanyámat, és lereszelve
elteszem a citrom héját. Ő persze nem a biocitrom miatt csinálta, sőt,
hát akármilyen citromot is csak ritkán kapott annak idején, így ha
hozzájutott, rögtön felvásárolt egy nagyobb adagot, lereszelte a héját,
elkeverte cukorral, és egy kis befőttesüvegben a hűtőben tárolta.
Végtelen sokáig elállt, és így mindig volt citromtorta vagy citromhéjjal
ízesített túrós süti.
Ezen a ponton azért már lehet sejteni,
hogy ez nem egy olyan igazi recept, csak nagyi tartósítási eljárásának a
továbbfejlesztése (amit gyanítom, nem ő talált fel, így aztán többeknek
ismerős lehet), illetve az is nyilvánvaló, hogy megtaláltam a légkondi
távirányítóját, és visszatért a testhőmérsékletem a melegvérűek számára
fenntartott tartományba.
Szóval csak annyit pluszt adtam hozzá nagyi módszeréhez, hogy
1.) a citrom(szigorúan bio, tekintettel a
májunkra és a miniatűrre) héját (persze alapos meleg vízzel való mosás
és szárítás után) a szerecsendió számára rendszeresített reszelőn
reszelem le, így nagyon finom lesz a reszelék, és szinte lehetetlen
belereszelni a keserű fehér héjat.
2.) nemcsak cukorral, hanem sóval is
tettem el citromhéjat, fenntartva ezzel egy adagot a sós citromos
ételeknek. Az édes változathoz meg nádcukrot használtam, ismét csak
tekintettel a miniatűrre, de itt a nád változat nem esszenciális..
Az arányok nálam úgy alakultak, hogy 40
dkg/ 4 közepes citrom finomra reszelt héjához (4 mokkáskanálnyi) 4 ek
nádcukrot kevertem, illetve a sós változatnál ugyanennyi citromhéjhoz 2
púpos ek durva szemű sót.
A keveréket jól záródó üvegcsében a
hűtőbe tettem, és bár csak a nagyi változatáról vannak hosszútávú
tapasztalataim, de hónapokig eláll. Igazából ezek olyan tömény cukor
illetve só oldatok, hogy bármilyen kórokozó számára szinte lehetetlenné
teszik a szaporodást.
A citromok levét pedig természetesen
kicsavartam, átszűrtem, és kicsi üvegben ment ez is a hűtőbe. Azért
ennek csak néhány napot mondanék a felhasználhatóságára.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése